Wacław Felczak (1916–1993), a Poznańi Egyetem történelem szakos hallgatója, az 1938/39-es tanévben ösztöndíjasként az Eötvös Collegium diákja volt. 1940 májusában a földalatti lengyel hadsereg katonájaként tért vissza Budapestre. 1942-től mint a Honi Hadsereg budapesti futárbázisának parancsnokhelyettese a londoni lengyel kormány és annak varsói honi képviselete közötti kapcsolattartást biztosította. Katonai esküjéhez 1945 után is hű maradt: folytatta az ellenállást. 1949-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, kiszabadulását részben az 1956-os magyar forradalomnak köszönhette. 1958-tól a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézetének tanáraként több magyar témájú könyvet is írt (például: Magyarország története).
Szakmai felkészültségével, erkölcsi tartásával a diákság példaképévé vált.
Ő a névadója a Wacław Felczak Alapítványnak, melynek célja és feladata a magyar- lengyel barátság hagyományának nemzedékek közötti átörökítése, illetve a magyar és
a lengyel nemzet közötti együttműködés társadalmi alapjainak szélesítése.
A Felczak-lemezek sorozat lengyel-magyar együttműködéssel, illetve tartalommal létrehozott albumokat ad közre hat műfajban (komolyzene – népzene; jazz – kortárs; világzene – könnyűzene). A lemezek a legegyetemesebb nyelven, zenében mutatják be, hogy a két nép barátsága a legelemibb ösztönökből, gondolkodásmódból, közös értékrendszerből táplálkozik évszázadok óta. Ez biztosítja, hogy a következő
századokban is így legyen.
